"Nem számít, kivel vagyok, mindig ilyen.
Mielőtt ez a hang elérne téged, eltűnik a levegőben.
Alakod árnya, melyet lefestettem, igazán csodaszép.
A homályos sötétségbe zuhanok,
Amikor azt mondtad, ez a Világ az, ami rossz,
egyfolytában csak rád tudtam gondolni.
Egy napon, remélem újra találkozunk,
Én hiszek benne.
Azon az éjen, úgy éreztem, mintha
a hangom a széllel szállna.
Figyelj most rám, mi lenne,
ha elintéznénk, hogy egy álomban találkozzunk?
Mindig várni fogok rád, még akkor is,
ha te erről sosem szerzel tudomást.
Szeretném, ha rám mosolyognál, s így
talán én is mosolyoghatok.
Még most is, hogy ez a nyomorúságos
sors gyengéden átölel."
- Makai Ouji Devils and Realist -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése