"Unatkozva ülve az ablaknál,
egy Fuvallat árad szét a termen
Az ok amiért behunytam szemem,
amiatt volt, hogy elrejtsem zavaromat.
Gyengéden bólintok, s megragadom kezed.
az én, akivé válni akartam több volt,
mint,ami valóban voltam.
Magával ragad a változások érzése.
Kinyújtottad kezed, hogy megérintsd a szívem,
ez mind miattad van....
Elöntött az érzés,mikor a felhőkre néztem.
Kinyújtottam a kezem, sokkal nagyobb bátorsággal,
mellyel valaha rendelkeztem.
A Fény és a Sötétség még mindég oly messze van....
De még,ha messze is vannak,
mi tudni szeretnénk, hogy miként is tudnak az emberek
ilyen kedvesek lenni.
Nem számít már, hogy kinek a neve,
ragyog a Horizont fényén túl.
Mielőtt mindez már csak a múlt lesz...
- Hyouka-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése